Egy jó ideje készülődőben van ez az írás, és most jutok el odáig, hogy ki merem tenni…
Képes vagyok eltűnni sokáig, és utána nehéz előkerülni. Az egész ünnepek alatt csendben voltam többnyire, egyetlen marketon voltam csupán. Minden évben valami hasonlót élek meg: nekem túl sok a decemberi őrület, a protokolláris meghittség, az erőltetett dolgok. Szívből örvendek, akinek tényleg jó ez az időszak, de én szívesen átugranám. Most merészkedek elő, pedig már Január fele majdnem elment… Elég megkésve, habár most is aktuális, szeretnék egy sikeres, boldog új évet kívánni Nektek és erőt, hogy tegyétek azzá!
Rajtunk múlik, nem? Hogy milyen lesz ez az év. A fiktív tiszta lap ígérete esélyeket ad, hogy valami mással próbálkozzunk, hogy elhiggyük, hogy idén valamiért más lesz. Önmagától biztos nem lesz más, csupán azért, mert változott a naptáron írott szám egy jeggyel. Döntéseink és cselekedeteink miatt viszont más lehet. Sokkal jobb, ha akarjuk és sokkal rosszabb is, ha hagyjuk.
Mi alapján hozunk döntéseket? Hogyan jutunk el odáig, hogy valami mellett elszegeződünk eleve, és gyakorlatban mi tartja bennünk az erőt és motivációt, hogy vele maradjunk?
Belső késztetésből születnek ezek, vagy valami külső befolyásnak a műve? Számít egyáltalán? Az eredmény kielégítő mindkét esetben?
Ilyen kérdéseket teszek fel magamnak és Nektek is.
Érdemes elgondolkodni, hogy mi a mozgatórúgója az életünknek, és be merjük-e ismerni magunknak egyáltalán, hogy valóban mit akarunk. És miért???
Ebben ások mélyre. Mutatok egy példát:
Boldoggá tesz-e engem, ahogyan most érzem magam a vállalkozásomban?
- nem teljesen…
- miért nem teljesen?
- mert úgy érzem, hogy már nem önazonos minden, amit csinálok.
- akkor miért csinálom?
- azért, mert félek abbahagyni.
- miért felek abbahagyni?
- mert azt hiszem, hogy azzal cserben hagyok másokat és csalódnak bennem.
- és mi lenne, ha csalódnának bennem?
- akkor azt éreznem, hogy nem vagyok elég jó, méltó a szeretetre.
- mert ha azt csinálom, amit azt hiszem mások akarnak tőlem, akkor megfelelek?
- igen.
- és ez nekem jó?
- nem.
- lehetséges, hogy tévedek abban, hogy mások mit szeretnének tőlem?
- igen.
- lehetséges, hogy ha azt csinálom amit akarok, ugyanúgy szeretnek engem?
- igen.
- lehetséges, hogy ha nem szeretnek engem, azért amit csinálok, attól még szerethetem amit csinálok?
- igen.
- lehetséges, hogy szerethetem magam, akkor is ha nem szeret más?
- igen.
- tudom, hogy mit szeretnék csinálni?
- igen!
- Akkor hajrá!
Ez itt egy részlete az öncukkolásnak, amivel lassan, de végre rávettem magam, hogy abbahagyjam, amit csinálok ebben a formában. Lehet, Neked is hasznos lehet így levezetni magadban egy témát, ami nyomaszt. A Wild Iris-t hosszú évek óta fejlesztem, és nem is fogom megszüntetni, átalakítani viszont igen. A kezdetek óta léteznek bizonyos termékek, és legtöbb közülük nem lesz többé.
Már nem tudok azonosulni mindennel, amit csinálok, mert én is sokat változtam, és kinőttem saját magam régebbi verzióját. Érzem magamban a megújulás igényét. Vágyok arra, hogy szabad legyek, és szabadon kifejezzem magam. Túlságosan korlátozom magam, ha azt csinálom, amit úgy érzem muszáj fenntartani. Ha mindenre lenne időm és erőforrásom, akkor lehet, hogy nem így döntenék. De mivel az ember ideje és energiája véges, így tényleg arra akarok fókuszálni, ami igazán megszólít most.
Sokat elmélkedtem, hogy ki és mi egy boszorkány… én arra jutottam, hogy valaki, aki belesimul az energiába, ami belőle fakad és körülveszi, és olyannyira érzi és azzá válik, hogy hatással van rá... mert Ő maga megeleveníti, megtestesíti. Ezáltal, akarata életre kel, és megvalósul. Ez a mágia. A hogyanja mindegy! Legalábbis, én így élem meg.
Ha valós termékekről beszélünk, olajokról, kencékről, akkor ott azokban is jelen vagyok… és hálás vagyok, nagyon is!!!!! hogy ennyi időn keresztül megengedtétek, hogy életetekben legyek alkotásaim által. Ez nagyon intim! Lehet nem gondolt erre a legtöbb ember így, de azért ez elég intim kapcsolódás, szerintem. És ennél jobbat is tudok. Ezt akarom megalkotni. Mélyebbre akarok menni!
Nekem már nem elég, hogy van manifesztáció és elengedés olaj…. ez olyan általános. Ezeket a témákat és más témákat nagyon ki akarok vesézni. Dupla skorpió mivoltom, nem bírja ki, hogy ne ássunk mélyre, hogy ne fedezzük fel a lényeget, a dolgok eredetét! Ezért az oktatás, interaktív részvétel az, ami nekem most erősebb lett. Bármilyen szuper szert használhatsz, ha nem vagy ott, ha nem érted meg, hogy mi van benned, akkor mindegy a körítés. Szeretnék olyan anyagot és erőforrást létesíteni, amire számíthatsz és amiből tanulhatsz… és ehhez létrehozni a kencéket.
Pocsék élettapasztalataim vannak bőven minden területen. Nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy embernek érezzem magam. A boszorkány lét volt és most is az, ami megadta ezt az erőt, hogy dönthetek magam miatt, hogy lehetek erőmben. Szeretném átadni ezt másnak is, akinek erre van szüksége, és egyáltalán biztatni embertársaimat, hogy közelebb kerüljenek, majd elérjék azt, ami igazán boldoggá teszi őket.
Engem tényleg csak ez érdekel! Legyen bármi az eszköz, de egyre többen legyünk elégedettek, boldogok, önazonosak, harmóniában azzal, amiért ide jöttünk!
Sok éve dolgozom emberekkel önismereti kontextusban, de nem csak ott, hanem hétköznapi beszélgetések során is kiderül, hogy a legnagyobb dilemmájuk, fájdalmuk azaz, hogy lehetnek-e önmaguk??? Bassza meg! igen! azért vagy itt! csak is azért! És belegondolok, hogy hány embernek van szerfüggősége, durva kompenzációja, bűntudata, gyógyszer használata, fájdalma amiatt, hogy vajon lehet-e önmaga…
Azt tanultuk, hogy nem! Amennyiben nem követjük a megalkotott sémákat, akkor nem lehetünk… ezért elfojtjuk, titkosan éljük meg, szégyelljük önmagunkat… nem tudom még, mennyi dolgot teszünk, hogy ne derüljön ki.
Az online felületek erre nagy lapáttal rátesznek, mert azt díjazza a rendszer, ha olyan szelfit osztunk meg, amit sok ember kedvel… és persze kisírt szemeket, az emberi átlagosságot nem szereti az algoritmus. Az emberi lét nem érdekes. Szerintem pedig igen. A mindennapi átlagosság, az átélt pillanatok, az aktuális érzés olyan szép. Szépnek tartom, amikor az ébresztő óra kegyetlen hangja riaszt, és képes vagy magadhoz ölelni a reggelt egy életigenelő gondolattal. Szépnek tartom, hogy egy embert magad elé engedsz a sorban, akinek sokkal kevesebb áruja van, mert figyelsz rá. És Ő hálásan megköszöni ezt, amikor távozik. Szépnek tartom, hogy egyre több pillanat úgy telik el, amikor valaki tényleg önmaga. És nem lennék hűséges ehhez a gondolathoz, ha én magam nem ennek mentén élnék.
Amiket itt leírok, azzal sebezhetővé teszem magam előtettek. Talán csorbítok a rólam alkotott képen. Persze, hogy szeretnék valamilyennek tűnni és valamilyennek lenni. Én is. Mindenki. De most ilyen vagyok. Ember. Nem vagyok nagyhatalmú, mindentudó és még véletlen sem szeretném, ha valaki azt gondolná rólam, hogy én már „ott tartok”. Hol?? Én is tapasztalok, hibázom, fejlődöm. Van, hogy egyet lépek előre és kettőt hátra. Nekem is megvannak a problémáim. Azért akarok ennyire nyitottan kommunikálni, mert erre akarok építkezni. Nem akarok eladni Nektek egy látszatot, valamit amit esetleg ti is akartok, de azt hiszitek elérhetetlen, mert nem tartotok „ott”… Az én marketingem a humanista nézetem, a kegyelem és elfogadás.
Őszintén, nagyon ijesztő. Tele vagyok kétségekkel én is. Már megszoktam, hogy vannak ugyanazok a termékek, amelyek palettáját időnként frissítem egy újjal, és a vásárlói közönségem is megszokta ezt. Számít erre. Van, aki évek óta veszi ugyanazt a sprayt vagy olajat. Vele mi lesz? De csak azért csináljam, amit mindig is csináltam, hogy komfortos legyen mindenkinek, beleértve nekem? Racionálisabbnak tűnik, csak éppen nem vagyok boldog ettől.
Mint alkotó, megválogathatom, hogy milyen üzenettel akarok jelen lenni a világban. Ez egy szívből jövő, kreatív döntés is lehet, vagy egy üzleti stratégiai döntés, vagy mindkettő egyszerre. Nem tudom a választ. Nincs üzleti érzékem. Csak arra hagyatkozom, amit belül igaznak érzek, és a saját iránytűmet követem, ami azt sugallja, hogy most váltani kell.
Remélem, velem tartasz a tranzíció alatt… ez egy lassú folyamat lesz. Egyrészt azért, mert nem lehet megváltoztatni azt, amit évek óta csinálok napok alatt, másrészt pedig teret és időt akarok adni magamnak, hogy jóleső érzés legyen. Nem akarom azt élni, hogy minden azonnal kell, hogy hajtva vagyok, elmulasztok valamit, ha nincs kész MOST. Ez a változás a benső változásaimmal áll párhuzamban, és én sem vagyok kész, hanem állandóan fejlődöm, és szeretném ha kínálatom is ezt tükrözné.
Bizonyos termékek maradni fognak a kínálat között, de azok is frissítve lesznek. Én sem látom az egészet előre, csak azt tudom, hogy a megérzéseimre fogok hagyatkozni, és az újonnan alkotott termékek kicsit más koncepció alapján fognak készülni.
Ahogy alakul folyamatában, úgy én is tájékoztatlak titeket. Addig is, a legfelszabadultabb, örömteli és önazonos napokat kívánom nektek… és a bátorságot, ami ehhez kell!
